Zenó Győző és egy szülésfotós születése
…t e l e f o n :” Andi, kezdődik valami. Nem tudom mikor, de ma, ma lesz. Szólunk, ha indulj.”
Istenem! Izgalom, izgalom. Mi lesz? Lesz ott helyem? Nem fogok zavarni? Még nem csináltam ilyet. Gyerekek biztonságban. Én egyedül. Itthon. Várok. Nem tudok dolgozni. Izgulok. Pakolok. Mindent a helyére. Gondolkodom, hogyan csináljam. Világos, sötét, nem, vaku nem lehet. Gyertyafény, kislámpa. Ilyenek. De jó! Egyre nagyobb itthon a rend. Feldíszítem a lakást. De régen volt ilyen! Nevetek. Fészket rakok. Muhaha, nem is én.. Közben telik az idő.. közeledik az este. Összepakolok mindent. A cuccaimat, egy kis rágcsálnivalót. Hívnak, induljak.
Nem kell messzire menni, hétvégén este minden közel van. Hamar odaérek. Parkolok, Sanyi elmagyarázza, hogyan tudok felmenni. Bonyolultak a társasházak.
Odaérek. Belépek. Béke, nyugalom. Szilvi gyönyörű. Meleg van. Vékony nyári ruhában áll. Lefotózom. Mosolyog. Néha jönnek a hullámok, akkor nem beszél. Ringatózik. Irigylem. Lassan beleolvadok. Figyelem őt, beszélgetek. Jön Edina is.Aztán már ketten lesznek bábák. Dóri játszik. Nem tűnik álmosnak. Lázas volt. Érzi a változást. Jön a tesó. Kezd sötét lenni. Szépen lassan erősödnek a közelgő születés jelei. Én jövök.megyek. Fotó, katt. Nézem, még egyszer. Mosoly, ölelés, katt, katt. Szilvi mozog, teszi ami éppen segít. Edináék vigyáznak rá Sanyi Dórival játszik. Ő lassan elalszik. Teljesen sötét van már. Alig látni. A kamerám jobban lát, mint én. Szilvi beült a kádba. És jönnek a hullámok. Hihetetlen látni, ahogy ingázik a való világ és a másik között. Talán már sűrűbbek a fájások. Edináék vigyáznak rá.
Eszik. Iszik. Elmerül, majd feljön. Most már erősek a fájások. Már alig jön vissza közénk. Érzem, hogy itt hamarosan előbújik Zénó. Holdvilágra fog születni. Fotózom. De csak csendben, hátul. Nem akarok zavarni. Kicsit álmos vagyok. Eszembe jut, hogy kávét kellene inni. Majd később. Fotózom, mindenhol. Gondolkodom. Eszembe jut a fiaim születése. Öröm, boldogság, fájdalom, megkönnyebbülés. Jó itt. Sehol máshol nem lennék most. Szilvi erős, egy hős. Sokáig vajúdik. Pihen. Alszik. Én is pihenek kicsit. Jól esik. Kicsit fázom. Ahogy öregszem, nehezebb az éjszakázás. De itt az első napsugár. Mindenki felébred. Új fények, új beállítás. Fáradtan, de még mindig lelkesen várok. Egy pillanatra aggódom, de átlendülök. Szilvi is átlendül, és akkor hihetetlen dolog történik. Ahogy az óceán áttör mindent, mikor kiárad, hatalmas erővel jön ez a kisfiú. Szilvi eltűnik innen és már ott van a másik oldalon és már nem lát minket azt hiszem. Én sem látok semmit, könnyes a szemem. Hatalmas erők vannak itt. Szilvi fáradtsága eltűnt és Zénó szép lassan előbújik. Napvilágra .Itt vagyok. Eufória. Megkönnyebbülés. Öröm. Béke. Csend. Jaj, nem sírhatok. Akkor nem látok. De szépek, és boldogok. Hősök. Mind.
Bár mindenki átéltetné ezt, így. Békében, csendben, biztonságban.
Zénó intézményen kívül született, nagy nyugalomban és békében. Fantasztikus élmény volt átélni valaki más szülését/születését. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy beengedtek, hogy ott lehettem. Ott voltam. Egy születésnél. Kevés igazi kincs van az életben. Ez az…
